Kedves Látogató!

Bemutatkozásként pár gondolatot fogalmaznék meg magamról.
A festés már tizenévesen vonzott, azonban csak jóval később jutottam el odáig, hogy értelmet, és tartalmat adjak ennek az érdeklődésemnek.

Ebből az érdeklődésből született meg a vonzalom az akvarell iránt. E technikának a finomsága és sejtelmessége fogott meg. Másrészt játékossága és komolysága. Játékos, mert kimeríthetetlen variációkat ad, ami állandó kisérletezésre serkent. Komoly, mert a könnyedség sugallatát kelti, ennek ellenére nehéz vele bánni. Érezni kell! És komoly még azért is, mert bármit meg lehet vele festeni.

A festés számomra pihenés, relaxáció, felüdülés. Megáll az idő, megszűnik körülöttem a világ, csak hárman vagyunk, a papír a festék és én.

2008-ban, 44 évesen kezdtem el Szkotniczky Péter festőművész szárnyai alatt festeni. Rajta kívül más mesterem nem volt, így képeimen, még ha keresem is a magam stílusát, irányát, érezhető az ő hatása.
Festés közben sokszor jazz zenét hallgatok, és ehhez a zenéhez tudnám hasonlítani stílusomat – szabad és kötetlen. Egyik képemnek is ezt a címet adtam: Jazz. 

Mottómat a következő mondatokkal tudnám összefoglalni.
Igényünk az alkotásra olyan, mint mikor az étel megkívánja a fűszerezést. Milyen az étel fűszer nélkül?
Az alkotás értelmet ad létezésünknek. Bármi lehet alkotás, egy jó étel megfőzése, egy kép megfestése, ha azt az ember szívvel-lélekkel csinálja...